Teljesálarcok

Amikor a légzőszerveinken kívül a szem- és az arc védelmére is szükség van, teljesálarcot (ún. gázálarcot) kell alkalmazni.

A teljesálarcok felépítésének lényege, hogy belül helyezkedik el egy félálarchoz hasonló belső álarc, ami az orr és a száj körül illeszkedik.

Ez a belső álarc hivatott megelőzni a látómezőnek a bepárásodását. A beszívott levegő a szűrőbetéten vagy szűrőbetéteken keresztül haladva a belégző szelepen vagy szelepeken át először a külső álarcba jut, az arcunk és a látómező közé, innen a belső álarc belégző szelepein keresztül a belső álarcba. Ezt a levegőt belélegezzük, a tüdőnkből kilélegzett szén-dioxiddal dúsított levegőt pedig a belső álarcból közvetlenül a kilégző szelepen keresztül juttatjuk ki. Tehát a levegő csak egy irányban halad, ezáltal kiküszöbölhető a párásodás és a szén-dioxid feldúsulása.

A biztonság szempontjából számottevő különbségek nincsenek az egyes típusok között, mivel mindegyik álarcnak teljesíteni kell a szabványok alapkövetelményeit. A legnagyobb különbségek a kényelemben és az árakban, valamint az utólagos költségekben rejlenek. Az álarcok kényelme a kialakításon kívül a felhasznált anyagok minőségétől és a súlyától is függ. A szűrőbetétek elhelyezkedése is fontos szempont lehet, mert minél közelebb helyezkedik el a szűrő súlypontja a fejünkhöz, annál kevésbé húzza a fejünket és terheli meg nyaki és tarkóizmainkat.